a Molnár János barlangban?
Folytatom a jó másfél éves, a Molnár járataiban található üledék rétegződéséről szóló gondolatmenetet. (https://barlangibuvarok.hu/2020/12/09/uledekretegek-a-molnar-janos-barlangban/) Biztos észrevettétek már, hogy az eredeti felfedezés óta is mintázzuk/mérjük az üledéket. Fejlesztettük a mintavételi/feldolgozási technikát is, az eredeti szűrős módszer helyett, ami a lazább rétegek összeesését eredményezte, most már fagyasztunk, ami tartja a rétegvastagságokat. Nemrég az A40-A42 szakaszon is végigmértük az üledékmélységet: a járat hozzávetőleges profiljával együtt mellékelek róla egy ábrát, meg a szakasz 3 pontján vett magmintákról is. Két elég szembetűnő érdekességet is meg lehet figyelni a mintákon.
Az egyik, hogy a legtöbb agyagos, kis szemcseméretű réteg (az agyag itt nem kémiai, hanem szemcseméret-kategória) vastagsága az A42 -től kifelé csökken Ez arra utal, hogy az áramlás valamikor a múltban is az A40 felől érkezett nagy sebességgel (az A42 felé, befelé!), és a járat kitágulásával lelassulva rakta le a sodort hordalékot, először a durvább, majd a finomabb részecskéket. Hogy mennyire folyt gyorsan? Bizonyos rétegekben a szemcsék jó része 0.5 -1 mm közötti „homok” : ahhoz hogy azt idehordja a víz, a mostani áramlási sebesség (0.3 m/perc) kb. hússzorosával kellett mennie. Ellenpéldának persze van egy olyan agyagréteg is, ami pont az A41 -nél vastagabb: volt olyan időszak amikor kifelé jött a víz a Kessler felé.
A másik megfigyelés szerint az A42 és az A41 között félúton jóval vastagabb az üledék felső részében a narancssárga színeződés. Ha az elszíneződés eredete a jelenleg is zajló folyamatokhoz hasonlóan a vasoxidáló baktériumok tevékenysége, akkor a járat közepén a múltban több oldott oxigén vagy több tápanyag jutott a baktériumoknak.
Lehet, hogy a járat tetején a hasadék valahol a felszínre vezet? Ez is a még kiderítendő kérdések közé tartozik. Mint ahogy az is, hogy mikor kerültek ide a rétegek. A mostani áramlási sebesség ugyanis semmit sem szállít a barlangban, ha ezer éve ilyen lassú az áramlás akkor ezer éve nem nőtt semmit az üledék. Az üledékoszlop több szakaszán viszont nagyon vékony (<1mm) rétegek figyelhetők meg. Ha ezeket megfeleltetjük az évente kb. két nagyon csapadékos időszaknak, a két méteres üledékvastagság több mint ezer évet jelent. Ahhoz, hogy biztosan meghatározhassuk az egyes rétegek korát, kellene elég szerves anyagot vagy helyben képződött karbonátot találni, hogy a radiokarbon kormeghatározás működjön. Ezért számláljuk a csigákat a barlangban: ahol sok van, ott lehet arra számítani, hogy régen is beledöglöttek az üledékbe, és az ő „haláluk” időpontját belőve meglenne a réteg kora is. És emiatt fűzünk nagy reményeket az István-teremben, a Dexion-ág alól vett mintákhoz is: ha a mélyebb rétegekben is találunk bepotyogott növénydarabkákat, spórákat, magokat, azoknak a kormeghatározásával megint csak előbbre jutunk.
