Már több hallgató volt, aki részben a BBTT segítségével készítette a szakdolgozatát, de Petra, Műegyetem biomérnöki szakának a diákja az első, aki Hévízről, illetve a tóban található kénvegyületekről írt. Itt olvashattok belőle egy rövid összefoglalót:
„A Hévízi-tó Európa legnagyobb termálvizű tava. Vizét ízületi betegségek gyógyítására használják. A gyógyhatás részben a víz oldott kénhidrogén-tartalmának tulajdonítható. Míg a tavat tápláló forrásbarlang vize gazdag kén-hidrogénben, a tóban ez alig mérhető. A szakdolgozat témája a kénhidrogén átalakulásának, illetve a keletkező
kénvegyületek nyomon követése, a kénhidrogén gyors fogyását okozó tényezők felderítése.
A Hévízi-tó forrásbarlangjának gyógyhatású szulfid-tartalma a tó felszínére érve minimálisra csökken. A barlangból kiáramló melegvíz útját követve, búvártechnika segítségével vett minták elemzésével megállapítottuk, hogy a kén-hidrogén túlnyomó része már közvetlenül a barlang kijárata után eloxidálódik, ami egy – a függőleges kráterfal mentén leáramló – felszíni oxigént szállító áramlás következménye. A lehetséges oxidációs termékek közül poli-szulfidokat nem tudtunk kimutatni, és elemi kenet is csak a barlang, illetve a kráter falán (és az onnan leszakadozó kénbolyhokban) figyeltünk meg. Kisebb mennyiségben tioszulfátot, főtermékként pedig szulfitot azonosítottunk. A szulfát mennyisége az általunk vizsgált mintákban nem emelkedett számottevően, a szulfit-szulfát oxidációs lépés lényegesen lassabb. Az, hogy a szulfid oxidációja a felemelkedő vízoszlopnak már az alsó harmadán majdnem teljesen lejátszódik, azt jelzi, hogy a jövőben a környékbeli hévizes kutak vízkiemelésének korlátozása nem feltét-lenül vezetne eredményre, a kismértékben emelkedő bejövő szulfidmennyiség sem emelné a tó felszínére jutó kénhidrogén mennyiségét.”
Oldott oxigén mérés Hévízen 
Mintavétel a Hévízi-tóból 
Az oldat színe a titrálás kezdeti és végpontjában
GRATULÁLUNK Petra!