Skip to content
Kezdőlap » Hírek » Üledékrétegek a Molnár János Barlangban

Üledékrétegek a Molnár János Barlangban

  • by

A Molnár járatai alján az üledékréteget eddig inkább zavarónak tekintettem, mint érdekesnek. A véletlenül felkavart szemcsék nagy része lassan (órákig vagy akár egy napig) ülepedett, ami agyag (szemcseméret < 0.002 mm) jelenlétét mutatja.

Ez össze is vágott a kis áramlási sebességekkel: nagyobb részecskéket a barlang vize nem tud elszállítani sehonnan sehová. Egy hipogén, korróziós keletkezésű barlang nagy járataira egyébként jellemzőek a kis áramlási sebességek: mivel a járatokat nem alakította a nyílt karszt repedéseibe lezúduló csapadékvíz, a járatrendszer szűkületei miatt nem is nagyon alkalmas nagy víztömegek hirtelen elvezetésére.

Eddig automatikusan azt feltételeztük, hogy a barlang mindig is így viselkedett. Aztán pár hete egy diákomnak aki unta már a vízkémiát, kiadtam azt a feladatot, hogy barlang falának kőzetét hasonlítsa össze az alatta lévő üledékkel: ha kémiailag az üledék a járatfal oldási maradékának felel meg, és minden mélységben egyformán az oldhatatlan agyagrészecskék és a kötőanyag kioldásával kilazult/potyogott nagyobb szemcsék keveréke, akkor bizony évszázadokkal/ezredekkel ezelőtt is ilyen csendes volt a Molnár. Több kisebb mintavétel mellett az A40 körül leböktünk egy negyvenes lefolyócsövet, ledugózva kiemeltük, aztán a laborban G3 -as üvegszűrőre cserélve a dugót, a vizet pár óra alatt leszívattuk róla és az összetömörödött „kolbászt” kitoltuk egy dugattyúval.
Nagy meglepi volt!

A várt, többé-kevésbé homogén kinézet helyett bonyolult rétegszerkezetet találtunk: vörös és szürke, oxidált és nem oxidált, kis és nagyobb szemcseméretű, kalcitos és pirites rétegek váltogatták egymást, az egész finom (0.1 mm -s) rétegtől a centisig. Szóval valamikor régen a Molnárban úgy rohantak a vizek, hogy akár homokméretű részecskéket, még nagy sűrűségű piritet is lebegve tartottak, majd lepakoltak.

Hogy honnan és hová? Számba kell venni a szűkületeket, melyek alakulhattak ki egy tágabb járat beszakadásával. Végig kell vizsgálni a főtét, honnan jöhetett esetleg sok víz és hordalék. Kell találni egy módszert, amivel az egyes rétegek korát megállapíthatjuk.

Venni kell még egy csomó mintát, hogy tudjuk, hol jelentkezik még a rétegződés… sok a dolog. De ismét találtunk valami izgalmasat 🙂185x -ben Molnár János a mai vízhozam tízszeresét mérte a Malom-tónál. Én egész eddig biztos voltam benne, hogy elmérte az öreg 🙂

Írta: Szieberth Dénes

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük