Biztosan sokan láttatok már a táróban ügyködni gyanús kinézetű vizespalackokkal. Évek óta figyeljük a barlangba beszivárgó vizek összetételét hogy megtudjuk, milyen szennyezések érhetik el a barlangot a Rózsadomb csatornáiból. A táróban és a rácsos oldalfolyosón, egymástól csupán pár méterre van két hely, ahol vízcsepegés tapasztalható. A kis távolság ellenére a két csepegővíz kémiája eléggé különbözik.
A napokban egy csúnyán elcsúszott szakdoli miatt sokat nézegettem a csepegővizekről összegyűjtött adatokat, és feltűnt valami: azok az ionok, amik nagyobb koncentrációban vannak jelen az egyik helyen, mind kőzetek oldódásából származnak, és ezek könnyen ki is tudnak újra válni az oldatból. Azoknak viszont amik emberi eredetűek és nem igazán vesznek részt a barlangi képződmények (pl. cseppkövek) kialakításában, közel azonos a koncentrációjuk.
Hogyan alakulhat ki ez a különbség? Az egyik lehetőség, hogy nem a töményebb csepegés oldott ki többet a kőzetből. hanem a hígabból váltak ki már korábban ezek az ionok. Mivel ezek a helyek még elég közel vannak a felszínhez, feltételezhetjük, hogy nem sokkal a táró felett a leszivárgó víz útja kettéválik: az egyik fele közvetlenül bejut a táróba, míg a másik egy levegős termen keresztül érkezik oda. A hiányzó oldott ásványi anyag pedig ott van ebben a feltételezett teremben: gyönyörű cseppkövek és gipszkristályok formájában 
Írta: Szieberth Dénes